Egyházfegyelem a reformátoroknál és a protestáns hitvallási iratokban
TARTALOM
I. Reformátusok (presbiteriánusok, kálvinisták)
II. Evangélikusok (lutheránusok)
III. Kálvinista puritánok
Vannak, akik az igaz egyház ismertetőjegyei (ismertetőjelei) közé sorolják a (megfelelően gyakorolt) fegyelmet. Noha Luther és Kálvin csak Isten Igéjének (tiszta) hirdetését és a szentségek helyes kiszolgáltatását sorolta ide, kétségkívül ők is igen fontosnak tartották a gyülekezeti fegyelem fenntartását. Bár a reformátorok és általában a protestáns hitvallási iratok egyértelműen fogalmaznak a témánkba vágó kérdésekben, az egyházi és különösen az egyéni gyakorlat (alighanem az egyéni nézeteket is beleértve) általában erősen eltér a leírt elvektől - kiváltképpen mai, pluralista társadalmainkban. Az alábbiakban az elméletet vesszük szemügyre. A téma iránt bővebben érdeklődőknek ajánlom a Kis Tükör füzetek sorozat 7. tagját, Daniel E. Wray "Egyházfegyelem" c. írását (Koinónia, 1999).
I. Reformátusok (presbiteriánusok, kálvinisták)
1. Kálvin Genfben valósíthatta meg radikális reformját szigorú erkölcsi elvei alapján - melyek szerint "ha az ember megnyerte Isten kegyelmét, méltóvá kell magát tenni ahhoz, egész élete tisztasága által". Ő és követői ehhez is tartották magukat: Genf kb. 5000 férfilakosa közül "négy év alatt 8-900-at fogtak el, 76-ot száműztek és 58-at végeztek ki" - köztük Servet (Szervét) Mihályt. "A fényűzést nagyon üldözték, még a legártatlanabb játékokat és mulatságokat, zenét, táncot is keményen büntették, jaj volt annak, ki isteni tisztelet alatt mosolygott.... Alig volt nap prédikáció nélkül, vasárnap pedig négyszer mentek templomba. Világinak sem volt szabad elmaradni soha" (Nagy képes világtörténet, szerk. Marczali Henrik, VII. kötet, II. rész, X. fejezet: Kálvin reformja). Az egyházfegyelemmel kapcsolatos nézeteit "A keresztyén vallás rendszere" c. művében fejtette ki részletesen (Institutio Christianae Religionis, 4. könyv, 12. fejezet). Lásd még a János evangéliumának kommentárjában leírt idevágó megjegyzéseit.
2. A református "kis kátéban" (Heidelbergi Káté) a következőket találjuk: "82. K.: Oda bocsáthatók-e ehhez az Úrvacsorához azok, akik felfogásukkal és életükkel hitetleneknek és istenteleneknek bizonyulnak? F.: Nem. Mert az megszentségtelenítené Isten Szövetségét és felgerjesztené az Ő haragját az egész gyülekezetre. Azért kötelessége a keresztyén Egyháznak, hogy az ilyeneket Krisztus és az Apostolok rendelete szerint a mennyország kulcsaival mindaddig kizárja, amíg be nem bizonyítják életük megjobbítását." "85. K.: Mi módon nyílik meg és zárul be a mennyország a keresztyén (egyházi) fegyelem által? F.: Úgy, hogy Krisztus parancsára mind azok, akik keresztyén név alatt nem keresztyén tudományt (tant) vallanak s nem élnek keresztyén életet, miután néhányszor atyafiságosan figyelmeztettek és tévelygéseikkel, vagy szégyenletes életükkel fel nem hagynak bejelentetnek a gyülekezetnek, vagy a gyülekezet által e célból megbízottaknak. És ha ezek intését sem veszik fel, akkor ezek a sákramentumoktól való eltiltással kirekesztik őket a keresztyén gyülekezetből, Isten pedig a Krisztus országából. És újból akkor vétetnek fel Krisztusnak és az Ő gyülekezetének tagjaivá, ha valóságos megjobbulást ígérnek és mutatnak is fel." "87. K.: Nem idvezülhetnek-é tehát azok, akik istentelen, háládatlan életükben megmaradva nem térnek meg Istenhez? F.: Semmiképpen nem. Mert az Írás azt mondja; hogy se szemérmetlen, se bálványimádó, se házasságtörő, se tolvaj, se telhetetlen, se részeges, se szidalmazó, se rabló, sem ezekhez hasonló nem örökölheti Istennek országát."
II. Evangélikusok (lutheránusok)
1. Luther írja az evangélikus egyház hivatalos hitvallási iratainak gyűjteményébe (Konkordiakönyv) is felvett Schmalkaldeni cikkek III. részének az átokról (kiátkozás, kiközösítés, kizárás) szóló rövid fejezetében (a 31. jegyzetnél): "A nagy átkot, ahogy ezt a pápa nevezi, tisztán világi büntetésnek tartjuk, és ahhoz nekünk egyházi szolgáknak semmi közünk. A kis átok, az igazi keresztyén átok, amelynél fogva a nyilvánvaló és elvetemült bűnösöket nem bocsátjuk addig a szentséghez, vagy más egyházi közösséghez, amíg magukat meg nem jobbítják és a bűnt nem kerülik." Melanchton Fülöp pedig azt írja "Az Ágostai Hitvallás Védelme" (Apológia) c. művében (mely szintén a Konkordiakönyvhöz tartozik): "A megátalkodott bűnösnek és a szentségek megvetőinek kiközösítést is hirdetnek" (IV. rész, a gyónásról szóló XI. cikk védelme, 4. [65.] pont). A különféle hitvallási iratok több nyelven is olvashatók az aradi evangélikus egyház webhelyén.
1. A Westminsteri Hitvallás, amely a (kálvinista) puritánok nézeteit tükrözi, az egyházfegyelemről szóló 30. fejezetében azt írja: "1. Az Úr Jézus, mint Király és az Ő egyházának a feje kijelölt egy kormányzati módot, amelyet az egyház elöljárói gyakorolnak, de amely különbözik a világi hatóságok kormányzásától. 2. Az egyház ezen elöljáróira Ő rábízta a mennyek országának kulcsait. Ezért nekik hatalmukban áll, hogy visszatartsák vagy megbocsássák a bűnöket, hogy bezárják a mennyek országát a meg nem térő előtt úgy az Ige, mint az egyházfegyelem gyakorlása által, valamint hogy megnyissák azt a megtérő bűnös előtt az evangélium hirdetése és a fegyelmezés felfüggesztése által, ahogy a helyzet megköveteli. 3. Az egyházi fegyelmezés szükséges, hogy megjavítsuk és visszanyerjük azokat a testvéreket, akik vétkeztek és törvényszegők, hogy elrettentsünk másokat az ilyen jellegű vétkektől és törvényszegésektől, hogy megtisztítsuk a kovászt, amely megfertőzteti az egész gyülekezetet, hogy fenntartsuk és érvényesítsük a Krisztus tisztességét, valamint az evangélium szent bizonyságtételeit, és hogy elhárítsuk Isten haragját, amely jogosan kiáradhatna a gyülekezetre, ha megengednénk, hogy az Ő szövetségét és annak jegyeit közismert és önfejű megszegők [bűnösök] megcsúfolják. 4. Ezen célok megvalósítása érdekében az egyházi szolgák eljárásai: intés, felfüggesztés vagy eltiltás az Úrvacsorától egy időre, vagy kizárás a gyülekezetből - a vétek és a törvényszegés természetének, illetve a személy vétkességi fokának megfelelően."
Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2009.08-2011.12.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).