Az "ismeretlen" evangélium - Isten válasza az ember alapvető kérdéseire

A bibliai idézetek könnyen megkereshetők a biblia.jezusert.com oldalon. Általában a Magyar Bibliatanács fordítását használtam.

1. Milyen evangéliumot (jó hírt) hirdetett Jézus Krisztus? Nagyon röviden azt hirdette, hogy aki a belé vetett hit és az Ő kegyelme által elfordul a bűneitől, s rábízza életét mint érte meghalt és feltámadt Urára és Megváltójára, az boldog, szent életet élhet, és bensőséges közösségben lehet vele a földön, feltámadása után pedig a mennyben örökké.

2. Honnan tudhatjuk ezt? Elsősorban a Bibliából, amely teljes egészében Isten ihletett, tévedhetetlen Igéje, melyről Isten és Jézus kijelentette, hogy örökké megmarad, minden szava beteljesül, és senki sem vehet el belőle (Ézs 40,8; Mt 5,18-19; 2Tim 3,16-17; ld. lejjebb is); másodsorban Isten hű szolgáitól, akik az évszázadok során megőrizték, megtartották tanítását; végül saját tapasztalatunkból, ha megfogadjuk és kipróbáljuk ezt.

3. Milyen az Isten? Végtelenül szent, és nagyon szeret minket (Ézs 6; Jn 3,16). A megtéréskor "elénk fut", mint a tékozló fiú elé az apja (Lk 15,20), sőt már megelőlegezi ezt, előtte is munkálkodik bennünk Szentlelkével, vágyik a velünk való közösségre, szívünkre beszél, hogy megnyerjen mint menyasszonyát (Hós 2,16). Annyira értékesnek tart, hogy egyszülött Fiát áldozta fel értünk, önmagát adta személyesen érted és értem (Gal 2,20).

4. Mi az életünk célja? Hogy dicsőítsük Istent, és élvezzük a vele való közösséget - ez teszi teljessé életünket (1Kor 10,31; 1Jn 1,3-4). "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem" (Zsolt 50,15). "Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon" (Zsolt 16,11).

5. Mi akadályozza e cél elérését? A saját önzésünk, önfejűségünk, bűnünk (rabsága). Isten arra teremtett, hogy baráti, gyermeki, házastársi, sőt még szorosabb szeretetkapcsolatban legyünk vele, de mi elfordultunk tőle, "a magunk útjára tértünk" (Ézs 53,6), a tőle kapott ajándékokat sem az ő terve, hanem a magunk kénye-kedve szerint használtuk. Így engedetlenül önmagunk istenévé váltunk, a szívünk befelé, magába fordult. Ezáltal lelki halottak lettünk: a bűneink elválasztanak minket Istentől, az élet forrásától, és akadályozzák vele való közösségünket (Róm 6,23; 1Jn 1,5-6).

6. Milyen bűnök jellemzőek mai világunkra? Minden bűn gyökere az önzés és az önfejűség, s bűn mindaz, amit Isten (Igéje) annak mond. Például: szeretetlenség, gyűlölködés, házasságon kívüli szex, elferdített szexualitás, csalás (pl. adóval, ld. Lk 20,20-26 - ha nem kérünk számlát/blokkot, azzal is csalhatunk, legalábbis részt vehetünk mások bűnében; 1Tim 5,22), becstelenség, hazugság, megvesztegetés, törvények be nem tartása (pl. KRESZ, illegális másolatok; 1Pt 2,13; Róm 13,1-7), szenvedélyek (pl. italozás, dohányzás, kábítószerezés, internetfüggőség, pornográfia, tévéfüggőség stb. - mindez "bálványunk", ha nem tudjuk, nem akarjuk elhagyni; Istent kell mindennél és mindenkinél jobban szeretnünk; Mk 12,30), a beosztottak, feleségek, gyermekek engedetlensége főnökük, férjük, szüleik iránt (Ef 5-6); stb. Nemcsak az a fontos, hogy mit teszünk, hanem az is, hogy MIÉRT! Isten látja és megítéli a szívünket - ő mindent tud (1Jn 3,17-24).

7. Mi vár az ilyen és más bűnök elkövetőire? Istentől való örökös elszakadás, lelki halál, a pokol kínszenvedése (1Kor 6,9-10; Róm 6,23; Mt 25,41).

8. Ezek szerint kevesen jutnak a mennybe? Sokan mondják magukat kereszténynek, de kevesen élnek Krisztust követve, hozzá méltóan. Az igazi hitet nem a szavak mutatják, hanem a tettek (Mt 7,13-29; Jak 2,14-26).

9. Megszabadulhatunk-e a bűntől? Mindenki vétkezett (Róm 3,23); a gondolatban elkövetett bűn is bűn (Mt 5,28). Nem elég arra törekednünk, hogy valamiképpen megússzuk a kárhozatot - Krisztussal kell egyesülnünk, s őbenne egyaránt megkapjuk "a bűntől" való "megszabadulást", "a szent életet" és ennek folyományát, az "örök életet" (Róm 6,22). Az ily módon Istennel közösségben levő keresztény nem vétkezik szándékosan szóval vagy tettel (1Jn 2,1-6; 3; Mt 18,15-20), de vétkezhet nem előre megfontolt szándékkal, hanem "hirtelen felindulásból", sőt öntudatlanul is (pl. a "bálványainkat" sokszor csak utólag vagy sohasem ismerjük föl). Nem leszünk olyan értelemben bűntelenek, mint Isten, de a bűntől teljesen meg kell szabadulnunk, mivel Isten - aki sosem állít minket erőnket meghaladó próba, kísértés elé (1Kor 10,13; Károli) - tökéletességet, teljes szentséget vár el tőlünk (Mt 5,48; 1Kor 2,6; 1Pt 1,16; vö. Fil 3,15; 2Kor 7,1; 1Thessz 5,23; 1Jn 4,17-18).

10. Hogyan érhetjük el mindezt? A saját erőnkből sehogy. A legkisebb bűn is sérti Isten szentségét, ezért igazság szerint mindenki a pokol büntetését érdemli. Emiatt mindnyájan Isten kegyelmére szorulunk.

11. Mit kell tennünk ahhoz, hogy ezt megkapjuk? Az örök élet Isten ingyenes ajándéka (Ef 2,8-9) - csak kérnünk kell, és el kell fogadnunk (Róm 10,13). Ehhez azonban el kell engednünk életünk "kormánykerekét", hogy megragadhassuk Isten mentőövét: Krisztust. Sokan Istenhez kiáltanak: "Ments meg, Uram", de közben nem akarják kiengedni kezükből a kormányt (életük irányítását), s így nem kapaszkodhatnak a mentőövbe. "Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt" (Mk 8,35). Mindent oda kell adnunk Istennek (hálából Jézus halálában megmutatott nagy szeretetéért, kifejezve, hogy elfogadtuk): egész életünket teljesen rá kell bíznunk egyetlen Fiára, Krisztusra mint Urunkra és Megváltónkra, aki meghalt és feltámadt értünk - ezt jelenti hittel befogadni őt (Mt 13,44-46; Mk 8,34-38; Lk 14,26-33; Jn 1,12; 20,31). Az igazi keresztény Krisztus tanítványa (ApCsel 6,7; 11,26). Az sem megoldás, ha cselekedeteinkkel próbáljuk kiérdemelni Isten megbocsátását - akárcsak az az ember, aki megölte a király egyetlen fiát, aki őérte jött el a sötét agyagputrijába, majd amikor a király megkegyelmezett neki azzal, hogy fia halálát beszámítja emberünknek, az büszkén így szólt, előhúzva koszos kis erszényét: "Én inkább magam szeretném megadni, amivel tartozom önnek." Isten már mindent megtett az üdvösségünkért, amikor egyetlen Fia, Jézus Krisztus a kereszten magára vette bűneinket és azok büntetését, átélve az Istentől való teljes elválasztottság számunkra felfoghatatlan szenvedését. Ezt fejezte ki a föld sötétségbe borulása, majd Jézus felkiáltása: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15,33-34).

12. Hogyan tehetjük ezt meg? Sokféle sorrend lehetséges abban a folyamatban, amely egy vagy több lényegi döntést is magában foglalhat, és amelynek főbb elemei a következők. El kell ismernem, hogy Isten előtt tehetetlen, segítségre szoruló bűnös vagyok. A Krisztusba vetett hit által meg kell bánnom és vallanom a bűneimet, elhatározva, hogy Isten erejével elhagyom őket, és mindenben neki fogok engedelmeskedni (1Jn 1,5-10; 5,1-5), elfogadva az ő kegyelmét és ajándékát, az örök életet. Rá kell bíznom magam Krisztusra, aki meghalt értem és helyettem a kereszten, hogy egyesüljek vele az ő halálában, feltámadásában és mennybemenetelében, örök életében. Mindezt pl. magunkban vagy hangosan elmondhatjuk Istennek a saját szavainkkal (ez az imádság); ő ismeri a szívünket és a gondolatainkat (Jer 17,9-10). Mielőtt könnyelműen döntenénk, mérjük fel mindezek árát (ld. Jézus szavait ezzel és az önmegtagadással kapcsolatban: Lk 14,26-35) - pl. az elkövetett bűneinket lehetőség szerint jóvá is kell tennünk (ld. Zákeus példáját: Lk 19,1-10). Nem lehetünk titkos tanítványok; meg kell vallanunk Krisztust az emberek előtt - akkor is, ha néhány barátomat elveszítem, és sokan gúnyolni fognak érte -, nem szégyellhetjük őt (Mk 8,38). Minél előbb bizonyságot teszünk másoknak új Urunkról, annál jobb. Kezdjünk mindjárt imádkozni azért, hogy másokat is Krisztushoz vezethessünk.

13. Mi történik ekkor? Isten ígérete szerint Krisztus a Szentlélek (Szent Szellem, a harmadik isteni Személy) által láthatatlanul, de nagyon is valóságos erejével és útmutatásával az életünkbe költözik, újjászül minket, és amennyiben hűek maradunk hozzá (ami az ő kegyelméből lehetséges, sőt természetes, szinte "biztos"), örök életet ad nekünk (Róm 8,9-17.29-39; Tit 3,5; Zsid 3,12; 6,4-8; 10,26-31), mivel Isten a tökéletes, bűntelen életet élt és most már bennünk is élő Krisztus áldozata miatt megbocsátotta a bűneinket (2Kor 5,21; Kol 2,13-14), meg is szabadított minket a bűntől (Róm 6,7.18.22), igazzá nyilvánított (Róm 3,24); s Isten gyermekeiként számíthatunk arra, hogy mennyei Atyánk megadja nekünk mindazt, amit akarata szerint kérünk, és amire szükségünk van; segít elhagynunk a bűnt és szent életet élnünk (1Jn 5,10-15.18; Mt 6,25-34), sőt mindennel (még a nehézségekkel is) a javunkat szolgálja (Róm 8,28). Ráadásul bizonyos értelemben mindezt meg is előlegezi nekünk, hiszen Krisztusban már új ént és életet kaptunk: Krisztus énjét és életét! (Jn 17,21-23.) Isten nem erőlteti ránk az üdvösséget akaratunk ellenére - magunk elvethetjük azt -, hiszen ez ellenkezne a szeretet lényegével (ami Isten lényege; 1Jn 4,8), amely szabad döntésen alapul; azonban nem is engedi, hogy bármi elszakítson tőle.

14. Milyen jelei vannak ennek? Belső jele lehet az Istentől kapott öröm, bizonyosság és békesség (Mt 11,28-30; 2Tim 1,7), valamint annak a szabadságnak a tudata, hogy többé nem vagyunk rabjai embereknek (véleményüknek), a bűnnek, bűntudatnak, önmagunknak (kívánságainknak) vagy a Sátánnak, hanem egyedül Krisztust szolgáljuk, aki felszabadít életünk céljának betöltésére, a neki tetsző életre. A szuverén Isten hatalma és kegyelme révén a fentiek más sorrendben, fokozatosan vagy akár egyszerre is bekövetkezhetnek. A keresztények helyi közösségek, gyülekezetek tagjaiként gyakorolják hitüket és növekednek abban (Zsid 10,24-25; ApCsel 2,42 stb.). További (látható) jel a bűnök elhagyása, a (fokozatos) megszentelődés (Ef 4,17). A keresztény életben "szent feszültség" van: a fent leírtak nagy része már megtörtént, s hit által ráhagyatkozhatunk nagy-nagy örömmel és felszabadultsággal; ugyanakkor mindennek a teljességébe csak az örök életben jutunk el, s addig meg kell küzdenünk mindazzal, ami e földön és emberi természetünkben visszahúz bennünket (Jn 16,33; Zsid 3,12-4,11). Nyugodtan örülhetünk, mivel elkerüljük Isten kárhoztató ítéletét (Róm 8,1), de szent félelemmel kell munkálnunk üdvösségünket (Fil 2,12), tudva, hogy Isten meg fogja ítélni minden tettünket (2Kor 5,10; Mt 12,36).

15. Hogyan működik egy hívő gyülekezet? Isten gyermekei egymás testvérei, ezért áldozatkészen kell szeretniük egymást, segítve a szükséget szenvedőkön (Jn 13,34-35). A nem hívők iránti szeretetüket is meg kell mutatniuk tettekkel (1Jn 3,16-18), életcéljukká téve az elveszett lelkek megmentését és az igazság érvényre juttatását (Mt 28,18-20; 23,23; Mik 6,8 [Károli]).

16. Nincs más út a mennybe? Jézus kijelentette: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam" (Jn 14,6).

17. Ma is időszerű a Biblia? A Biblia - különösen az Újszövetség, melyből sokkal több és az eredetihez időben közelebb keletkezett kézirat maradt fenn, mint bármely más ókori műből - a régészet tanúsága szerint a legmegbízhatóbb történelmi irat. Ezért hitelt kell adnunk mindannak, amit leír - többek között Jézus Krisztusról. Jézusnak a Bibliában följegyzett szavaiból és tetteiből egyértelműen kiderül, hogy ő az volt, akinek mondta magát: a testet öltött Isten (Jn 10,30) - ellenkező esetben csak őrült vagy csaló lehetett volna, ám tanítása és tanítványaira gyakorolt hatása mindkettőt kizárja. Ezért el kell fogadnunk, amit ő a Bibliáról mondott. Kijelentette: "amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik" (Mt 5,18-19). Továbbá: "a Te igéd igazság" (Jn 17,17). Ha valaki meg tudta ítélni ezt, akkor Jézus volt az. Tehát nekünk is így kell tekintenünk a Bibliára. Hogyan is tévedhetne Isten? Ugyanakkor a nagy időbeli és kulturális távolság miatt nem könnyű megértenünk a Biblia üzenetét, ezért érdemes alaposan tanulmányoznunk, hogy mind jobban megismerjük Istent és mondanivalóját. (Ld. Josh McDowell "Bizonyítékok a keresztyén hit mellett" c. könyvét, valamint a www.apologia.hu és a www.christiananswers.net/hungarian idevágó részeit.)

18. Hiszed-e az alábbiakat Jézus Krisztussal kapcsolatban?

1. "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!" (Jn 1,29.) A te bűneidet is hordozta? Igen/Nem

2. "Isten... Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket" (2Kor 5,19). Rád is vonatkozik ez? Igen/Nem

3. "Jézus Krisztustól, ...aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől" (Jel 1,5). Ezek közé tartozol te is? Igen/Nem

4. "Minket bűneinktől megtisztított" (Zsid 1,3). Vonatkozik ez a te bűneidre is? Igen/Nem

5. "Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg" (1Pt 2,24). A te bűneidet is felvitte a keresztre? Igen/Nem (Fritz Berger "Isten túláradó kegyelme az életemben" c. önéletrajza alapján, Evangéliumi Kiadó, é.n., 198. o.)

19. Ha igennel válaszoltál a fenti kérdésekre, és eddig nem tetted volna, örvendezz az angyalokkal, hogy "neved fel van írva a mennyben" (Lk 10,20; 15,7). Naponta olvasd a Bibliát, imádkozz, és bízz az Úrban, aki elvégzi a jó munkát, melyet elkezdett benned (Fil 1,6). Keress egy, a Szentírás szerint tanító és élő keresztény közösséget (lehetőleg lakóhelyed közelében), ahol megoszthatod örömödet (és bánatodat) hívő testvéreiddel, tanulhatsz, növekedhetsz és szolgálhatsz.

Megjegyzés: John Stott hasonló szellemben írta "Hogyan lehetek igazi keresztény?" c. traktátusát (Evangéliumi Kiadó, é.n.; "Becoming a Christian", InterVarsity Press, 1950, 1999).

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2005.01-2011.12.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).