Ébredés tegnap és ma - Gondolatok F. Schaeffer, J.I. Packer, Luther, Kálvin és Wesley írásai kapcsán
1. Az utóbbi hónapokban többet foglalkoztam a (jelenleg változó megítélésű) wesleyánus szentségteológián kívüli forrásokkal, és amellett, hogy bővült a teológiai látóköröm, számos gyöngyszemmel is megismerkedtem - részben Luther és Kálvin írásaiból. Ezenkívül elolvastam Thomas Phillips "A walesi ébredés" c. könyvét, melynek részletesebb kivonatát ld. itt. Ebben arról az ébredési hullámról van szó, amely 1860 körül indult el, szinte Wales egészére kiterjedt, és tízezrek megtéréséhez vezetett a különböző felekezetek (anglikánok, baptisták, függetlenek, kongregacionalisták, wesleyánus és kálvinista metodisták) körében. Ez az ébredés nem köthető "nagy nevekhez", inkább az egyszerű hívők, a képzetlen lelki munkások és a lelkészek buzgó, kitartó imáihoz, melyek sokszor felekezetközi imaalkalmakon hangzottak el, ahol félretették a korábbi viszályokat, és csak a lelkek megtérését tartották szem előtt. Mindez megerősítette azt a meggyőződésemet, hogy a különböző felekezetű hívőknek (pl. kálvinistáknak és wesleyánusoknak) szükségük van egymásra, és sokkal jobban össze kéne tartaniuk. Azon is elgondolkoztam, vajon mennyire vágyunk mi (beleértve magamat is) az ébredésre, megújulásra; milyen (ima)áldozatot vagyunk készek hozni érte. Hajlandók vagyunk-e szembenézni a (megvallott) hitünk és a gyakorlati életünk közti ellentmondásokkal, következetlenségekkel? Régebben inkább csak másoknál láttam ilyesmit, úgyhogy alaposan megtépázta a büszkeségemet, amikor magamban is fölfedeztem néhányat.
2. Francis Schaeffer, a neves teológus "How Should We Then Live?" (Hogyan éljünk hát/Hogyan maradhatnánk életben? [Ezékiel 33,10]) c. könyvében bemutatja a nyugati civilizáció történetét és állapotát a XX. század végén. Szerinte általában jellemző volt az emberre és a társadalmakra, hogy a legfőbb értékeknek tartott jólét és háborítatlan egyéni békesség érdekében, amikor ezeket valami fenyegette (pl. hanyatló gazdaság, külső/belső támadások), az emberek hajlamosak voltak lemondani személyes szabadságukról, és engedni a diktatúra valamely formájának, abban a reményben, hogy az biztosítani fogja anyagi boldogulásukat és békés nyugalmukat. Németországban ez a hozzáállás juttatta uralomra Hitlert, az ókori Rómában pedig Julius Caesart. Utóda, Augustus pedig nemcsak teljhatalmat, hanem főpapi címet is kapott, sőt istennek kijáró tiszteletet követelt magának. A keresztényeket azért tekintették lázadóknak és irtották tűzzel-vassal, mert EGYETLEN Istent imádtak, aki ráadásul az abszolút igazság, erkölcs és legfőbb törvény változhatatlan alapja, forrása és kijelentője. Ezért az igazi kereszténység mindig szemben áll a politikai hatalommal, amely maga akarja meghatározni vagy legalábbis manipulálni az emberek nézeteit, haladási irányát és tetteit. (A hamis, megromlott kereszténység, a szintén manipulálható egyház támogatása persze jól jöhet neki, össze is fonódhat vele.)
3. Schaeffer szerint az ember méltóságát és értékét egyedül a keresztény hit alapozza meg ténylegesen; szabadságát csakis ez a hit biztosítja hosszabb távon káosz nélkül. Ahol ez a hit nincs meg, ott előbb-utóbb vagy diktatúra következik be (mint pl. Kínában és más kommunista országokban), vagy káosz és pusztulás. Ez történt a római birodalomban is, amely túl későn és nagyrészt csupán névlegesen vette át a kereszténységet, úgyhogy hanyatlását már nem lehetett megállítani. A keresztény értékeknek és gondolkodásmódnak, valamint a keresztények jelenlétének köszönhető az európai és amerikai társadalmak viszonylagos virágzása - ehhez a keresztényeknek nem szükséges többségben lenniük, a társadalom bizonyos mértékben enélkül is átveheti tőlük értékrendjüket. Európa és Észak-Amerika mára jórészt eltávolodott keresztény örökségétől, és hanyatlóban van, bár jóléte még fokozódik (pl. az emberek elhízása miatt a kb. 60 cm széles koporsók helyett terjed a 100 cm-es vagy még szélesebb koporsószabvány, és átépítik a krematóriumokat). Az anyagi és politikai érdekek ütközése, a sok bizonytalanság, feszültség, háborús gócpont, valamint a terrorizmus miatt nagy a veszélye, hogy a nyugati társadalmak ismét a diktatúrához folyamodnak, vagy végleg tönkremennek. Ezt csak az olyan hiteles kereszténység elterjedése akadályozhatja meg, amely kitart a Biblia abszolút igazsága mellett.
4. Nem elég, ha helyesek a hitelveink; a tetteinknek is igazodniuk kell Isten Igéjéhez. A mi köreinkben inkább ezzel van a baj: szép szavakkal elhitetjük magunkkal és másokkal, hogy bibliahű keresztények vagyunk, s nem akarunk felébredni és szembenézni megannyi következetlenségünkkel (pl. az elveszettek és a szegények iránti felelősségünk; időnkkel, javainkkal, képességeinkkel való sáfárkodás; szenvedélyek rabsága, becstelenség, adócsalás; gyülekezeti fegyelem stb.). Részben a 40 éves szocialista/kommunista rendszer következtében megszoktuk, hogy csak beszélünk az igazságról, s a gyakorlatunk gyökeresen eltér attól, amit fennhangon hirdetünk. Ennek következtében sokszor kemény, érzéketlen, kétszínű emberekké váltunk. De még a helyes gyakorlat sem elég, ha a szent és mindenható Isten jelenléte nem hatja át az életünket, ha nem Krisztussal való bensőséges közösségben járjuk az utunkat. Valójában csakis ez az isteni jelenlét vezethet helyes hithez és gyakorlathoz; az utóbbi hiánya viszont (amint arra Kálvin és követői is rámutattak) az Istennel való helyes kapcsolat hiányát jelzi.
5. Wesley nem félt attól, hogy a metodizmus valaha megszűnik, de attól igen, hogy elveszíti erejét, és halott "szektává" válik (hasonlóan a szárdiszi gyülekezethez; Jel 3,1k), ha eltér eredeti tanításától, lelkületétől és fegyelmétől. Mindezt "Gondolatok a metodizmusról" c. rövid írásában néhány pontba sűrítette, megemlítve a Bibliát mint a keresztény hit és gyakorlat egyetlen szabályát, Krisztus lelkületének átvételét és a lélek őhozzá igazodó megújulását, a különböző kis csoportok fontosságát, végül a lehető legbőkezűbb adakozást mint a gazdagodás egyetlen ellenszerét. Utóbbiról ezt írta: "Félek, hogy ahol csak gyarapodott a gazdagság, ott (rendkívül kevés kivételtől eltekintve) ugyanolyan arányban visszaszorult a vallás lényege, vagyis az a lelkület, amely Krisztusban is megvolt". Attól tartok, Wesley félelmei minden tekintetben igazolódtak, s nyugati világunkban mára szinte kihaltak az olyan érett, rendíthetetlen bibliai elvekkel és jellemmel rendelkező, harcedzett keresztény "óriások", mint amilyenek pl. ő és társai, valamint a puritán igehirdetők voltak, akiket J. I. Packer "A megújulás teológiája" c. könyvében a 100 méter magas, akár 1000 évet is megérő kaliforniai vörösfenyőkhöz hasonlít, s akikhez képest mi, elpuhult és elkényeztetett, elvtelen tömegkeresztények olyanok vagyunk, mint a "bolybeli hangyák vagy a madzagon rángatott bábuk", akik Pálhegyi Ferenc szavával élve Mammon isten oltárán feláldozzák családi életüket, egészségüket, becsületüket. Még az ún. "komoly" hívőknél is igen ritka az igazi istenfélelem. A Wesley-féle ébredés nem a semmiből pattant ki; alighanem jelentős mértékben hozzájárult a puritánok több évszázados kitartó és komoly munkája. Hol vagyunk ma ettől?
6. Csak az Úr adhat ébredést (amikor, ahol és ahogy neki tetszik). A mi feladatunk az, hogy imádkozzunk (ahogy a walesiek is tették), és alázattal várjuk Isten válaszát, addig is elsősorban a saját megújulásunkon munkálkodva. Megdöbbentő, hogy a legnagyobb bibliai ébredés (amikor egy helyen és időben a legtöbb ember megtért) nem Izráelben, sőt nem is az újszövetségi korban ment végbe, hanem évszázadokkal előbb, a mai Irak területén! Jónás prédikálására ugyanis a kb. 120.000 lakosú Ninive egésze megtért, a királytól és a főuraktól az állatokig mindenki zsákruhát öltött és böjtölni kezdett! Ha ehhez hozzávesszük, hogy az asszírok Izráel ellenségei és későbbi elpusztítói voltak, nem csoda, hogy az Isten radikális kegyelmétől igen távol álló Jónás próféta inkább a menekülést választotta, sőt lényegében öngyilkosságot kísérelt meg. Ma a kereszténység leginkább a Távol-Keleten és Dél-Amerikában terjed rohamosan. Mi lesz veled, Európa? Az Úr irgalmazzon nekünk! Végül hadd idézzek egy-két gondolatot a walesi ébredés leírásából: "Az izgalom nem megtérés, és bármennyire reménykednek és bíznak a saját értelmükben, az hiba és öncsalás, hacsak nincs összeköttetésben a bűnnel szembeni gyűlölettel és azzal, hogy a bűn minden formáját és alakját elutasítják." "Ha a szószékeken több lenne az élet és az őszinteség, sokkal több élet és szentség volna a gyülekezetekben is." Imádkozzunk érte, hogy így legyen!
Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2007.05-2015.09.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).